A mai napom arról szólt, hogy telefonokat kapkodok, cseten válaszolgatok barátaimnak, ismerőseimnek, az elmúlt 8-10 évben velem politizálóknak azon kérdéseire, hogy - Ceglédi Zoltán szavai szerint - "hogyan lökhetek ki az utcára egy végtaghiányos kisfiút", azt ajánlják kérjek mindenkitől bocsánatot és változtassam meg embertelen döntésemet.
Egyrészt szeretnék megnyugtatni mindenkit nem tettem ilyet, a lakhatást alapvető emberi jognak tartom. Másrészt szerdán a képviselőtestület rendkívüli ülést tart és várhatóan rendezni fogja az adott problémát. De bocsánatot kérni sem esik nehezemre:
- Én kérek elnézést!
- Én kérek elnézést Szabados Ákos Pesterzsébet polgármestere és a lakás- és szociális ügyekért felelős hivatali osztályok nevében azért, hogy kerek egy év alatt nem sikerült jogszerű megoldást biztosítania egy többgyermekes rászoruló család számára!
- Én kérek elnézést, de a Megújuló Pesterzsébet frakció tagjaként, arra azért büszke vagyok, hogy a frakciónk javaslatára beszámoló készül júliusra, hogy ne ismétlődhessen meg hasonló eset Pesterzsébeten, hogy felmérje a testület milyen lehetősége van a kerületi családsegítőnek és a szociális osztálynak ilyen esetben, miként zajlik az utánkövetés, mit tett az elmúlt egy évben a pesterzsébeti szociális rendszer az adott ügyben, ha nem hibázott senki akkor hol kell és lehet módosítani a feladatokon.
- Én kérek elnézést azért, mert egyesek egy család kilakoltatásával riogatnak, miközben erről szó sem volt!
- Én kérek elnézést azért, mert egyesek pártpolitikai célokra kívánják felhasználni egy nehéz sorsú család lakhatási problémáját!
- Én kérek elnézést, hogy Pesterzsébeten is a személyre szabott rendeletalkotást tartja a Fidesz frakció és a kerület polgármestere az egyedül üdvözítő megoldásnak ahelyett, hogy olyan választ keresnének a problémára, amely nem teremt jogbizonytalanságot.
- Én kérek elnézést, hogy mind májusban a belső egyeztetéseken, mind a júniusi testületi ülésen lesöpörték az asztalról a probléma jogszerű megoldását nyújtó javaslataimat!
- Én kérek elnézést azért, hogy ehelyett egyetlen alternatívaként egy rendeletmódosítással egy kiskapu megnyitását - majd a szerződés megkötése után várhatóan visszazárását - tartják sokan egyetlen üdvözítő megoldásnak. Egyetértek ugyanis azzal, amit Völgyesi Krisztián képviselőtársam fogalmazott meg a vita során: "Az önkormányzati rendeletek lényege, hogy tiszta, mindenki számára egyenlő jogi környezetet teremtsenek. Ez adja a jogbiztonságot! Ha most egy sajtóba került ügy miatt módosítunk rendeletet, akkor holnaptól bárki elvárhatja, hogy úgy biztosítsunk neki előnyt másokkal szemben, hogy megváltoztatjuk a jogi környezetet."
Pesterzsébet polgármesterének és képviselőtestületének igenis mindent meg kell tennie, hogy gyermekes családokat elhelyezés nélkül ne lehessen kilakoltatni a kerületben! Pótcselekvés helyett azonban valódi tettekre van szükség, sokféle beavatkozással segíthetünk elérhető bérlakást szerezni a gyermekes családoknak és az öngondoskodásra képteleneknek, ezek közül azonban a személyre szabott rendeletek megalkotása nem a jó megoldás!
Pesterzsébeten Völgyesi Krisztián képviselőtársam javaslatára nem véletlenül kerül napirendre még idén ősszel a bérlakáskoncepció. Javítani kell a lakás nélkül és lakhatási szegénységben élők helyzetét. Szakértők, civil aktivisták bevonásával kell megkezdeni egy olyan átfogó lakáspolitika kialakítását és fokozatos megvalósítását, aminek fő célja támogatni a biztonságos és megfizethető lakhatást.
Ezért tartom fontosnak, hogy Pesterzsébeten is esély mutatkozik a civileket is bevonó „Utcáról Lakásba”, program megvalósítására.
Erről is szólt a testületi ülésen elhangzott javaslatom, mert meggyőződésem, hogy valós megoldást kell nyújtani a lakhatási problémákra és ebben az esetben sem a csalás, és a „becsukom a szemem és megoldjuk okosban” a megoldás.
Ehelyett azt javasoltam, hogy a feleket bevonva, civilszervezetek, szakértők bevonásával keressük meg az adott egyedi esetben a legjobb megoldást, hasonlóan a fenti programhoz. Ezt a javaslatot azonban nem volt hajlandó megfontolni a városvezetés, ezért nem voltam hajlandó részt venni a májusi döntéshozatalban, tiltakozásként kivonulva Völgyesi Krisztián képviselőtársammal a szavazásról. S júniusban hasonló okokból ezért tartózkodtam a rendeletmódosítás kapcsán.
Az adott, nehéz helyzetű, támogatásra szoruló családnak július végéig érvényes lakásbérleti szerződése van, csütörtöki ígéretemnek megfelelően pedig minden jogszerű megoldást támogatok, ami biztosítja a család lakhatási problémájának a megoldását,ha az én javaslatom nem elfogadható akkor oldjuk meg másként, de ne verjük szét a bérlakásrendszerét a kerületnek, és ne hagyjuk fedél nélkül a családot sem!
A rendeletmódosítás amellett, hogy szerintem jogszerűtlen, valójában tüneti kezelést folytat a valódi rendszerszintű megoldás helyett, a rendeletmódosítás egyfajta lex adott család lenne a média és néhány celeb kedvéért, ami a családnak talán segítene (ez sem teljesen igaz), de a többi ismeretlen, a média által nem felkarolt ügyben nem nyújtana megoldást, sőt éppen, hogy elodázza a rendszerszintű átfogó megoldást.
A helyes irány ugyanis az, hogy olyan rendszerszintű átfogó megoldás szülessen, ami jó az adott családnak, de a sok ismeretlen rászoruló, kisebb politikai és celeb támogatás kapónak egyaránt segítsen, és rákényszerítse a polgármestert, és a hivatal munkatársait, hogy érdemben, átfogóan oldják meg, és ne csak tünetileg kezeljenek egyes ügyeket.
Mert elég a látszat intézkedésekből, cselekedni kell!
S én kérek elnézést, mert nem ügyeltem a látszatra, nem szavaztam meg egy szerintem személyre szabott rendeletmódosítást, amelyet rossznak tartok, hanem tartom magam az elveimhez és azért dolgozom, hogy egy élhetőbb kerületté váljon Pesterzsébet ahol egyetlen kisgyermekes családot sem tesznek utcára, de a döntések átláthatóak és jogszerűek!
Pesterzsébet többet érdemel!
A játszóteret használó szülők kérésére utánajártam hol tart a vizes játszótér újranyitása. Amikor kimentem katasztrófális állapot fogadott: használt pelenkák szanaszét, megtömött szemetes és rengeteg szemét körülötte is, balesetveszélyes játékok, leszerelt csap, félméteres gaz (ez utóbbit azóta lekaszálták, bár így a pipacstenger oda lett :-)).
Mára azonban elszállt a kezdeti lelkesedés, kertésznek nyoma sincs, tavaly vissza kellett venni az ESMTK-tól a játszótér kezelését, mert nem végezte el a feladatát. A tavalyi döntés sem hozott azonban előrelépést, csöbörből vödörbe került a játszótér: a mostani kezelője sem látja el feladatát, a játszótér szemeteseit nem üríti, a balesetveszélyes játékokat nem tartja karban.
Ha a helyi közösségek nem ismerik részleteiben a fejlesztések indítékait és céljait, akkor kevésbé érzik magukénak és nem válik természetessé, hogy a létrejövő köz és magánvagyont óvniuk és gondozniuk szükséges. A hagyományos paradigma szerint a tervezés jól képzett, diplomás szakemberek feladata. Ez azonban nem minden esetben igaz, a szakértői és közösségi tervezés összehasonlításában nem elsősorban a létrejövő tervdokumentáció profizmusa a perdöntő, hanem a fejlesztés valamennyi szereplőjének, egyetértése, elköteleződése az adott kezdeményezés iránt.
Naponta jelennek meg hírek fakivágásról, erdősávok átsorolásáról, mobilgátakról, veszélyben a Határ úti Kiserdő, a Városliget, a Római és most a Margitszigeten is kivágták a fákat egy teniszstadion építése miatt.
Győztünk, hiszen az alapkövetelésünk teljesült: nem épülhet vizistadion hatalmas lelátóval és ideiglenes konténervárossal a Duna-parton. 
Sokan jelentkeztek, a Duna-parton élők idén is sajátjuknak érezték a területet és 
A tervek szerint ugyanis megalelátó épülne egy medencével méregdrágán az első ütemben, sohanapján kiskedden a sokadik ütemben készülne hozzá öltöző, mosdó, parkoló és be is fednék, addig pedig konténerek és közlekedési káosz. A lelátó méreteit jellemzi, hogy a tervek szerint egy későbbi fázisban az öltözők, mosdók és egyéb kiszolgáló helyiségek mind beférnének alá. A beruházás esetleges teljes befejezése esetén pedig (amire semmilyen fedezet nem állt amúgy rendelkezésre) valójában két különálló, egymásmellé épült fedett uszodaként funkcionálna a létesítmény.