Tegnap minden Szentmihályi Szabó Péter antifiloszemita, nemzeti kommunista örökös kurzusíró verséről és kinevezéséről szólt.

Mindenki nyüszög és prüszköl ugyanis a kedvesen antipatikus közírónk római nagyköveti kinevezése miatt. 

Pedig érezhető a visszafogottság a kormány előterjesztésében, értékelhetnénk a konszolidáció előszeleként is, hiszen nem alkotmánybírónak jelölték, pedig 1977-es versében meghatározta annak is működési kereteit.

Az Alkotmánybíróság ugyanis leült a jognak asztalához, benyúlt a bőség kosarába az irányt mutató Szentmihályi összesért, majd fellapozta az ide vonatkozó verset, jogról, szerelemről, kommunizmusról és beteljesítette a fohászt: lezárta a szabad, tiszta és arányos választásokon alapuló demokrácia korszakát Magyarországon.

Az Alkotmánybíróság meghozott határozatában ugyanis megállapította: a kompenzációs listás mandátumszerzés súlyozott számítása kivételével nem alaptörvény-ellenesek az új fővárosi választási rendszer alapvető szabályai. „Pedig a jelen ügy nem egyszerűen alapjogi kérdést érint, hanem a demokrácia alapját jelentő választáshoz való jogot. Ezért az Alkotmánybíróságnak különös felelősséggel, az alkotmányos szempontok kizárólagos érvényesítésével kellett volna döntenie” Dr. Paczolay Péter alkotmánybíró szerint. Az az adott módosításokat meg kellett volna semmisíteni, ehelyett azonban az AB döntése a jelenleg hatályos szabályozásnál is egyenlőtlenebb helyzetet teremtett.

Szentmihályi Szabó Péter

Nyers fohász a kommunizmushoz

Hol késel, kommunizmus,
boldogságom, tiszta szerelmem?
Boldogságunk, tiszta szerelmünk.
A bőség kosara! A jognak asztala!
A szellem napvilága!
Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Felkiáltójelek helyett
a kérdőjelek ránk hullanak.
Tudom, nem sürgős.
Akár az apokalipszis, csak a
prófétáknak:
beteljesületlenséged
nem sokaknak bánat.
Hol késel, kommunizmus?
A termelőerők, a termelési viszonyok,
zakatolnak a gépek,
s a tudat... tudatunk alatt
nem akar elhalni az állam.
Hol késel, kommunizmus?
Tavaszra tavasz jön,
gyermekszemem öregen pislog;
kommunizmus, te, megígért,
feszítsd meg minden izmod,
rázd le az élősdieket.
Kommunizmus, növekedj, kisgyerekem.

A Párbeszéd Magyarországért elnökségi tagjaként ezért is örülök, hogy a párt fenntartja korábbi álláspontját, miszerint a kettős többségi döntés rendszere alkotmányellenes. Az az érvelés, miszerint ez kiküszöböli a választójog egyenlőségén a kerületek eltérő lakosságszáma miatt esett sérelmet, jogilag nonszensz, ráadásul évtizedes alkotmányjogi gyakorlattal fordul szembe.

Az új törvény szellemében megválasztott Fővárosi Közgyűlés közvetetten választott testület lesz, emiatt pedig továbbra is fenntartjuk azon alkotmányos kritikánkat, miszerint ez a budapestiek népképviseletét csorbítja. Nem szűnt meg a Fidesz számára lejtős pálya, a választási eljárás rendszere továbbra is a kormánypárt győzelmét szolgálja, az egyenlő választójogot pedig sérti.

Lesznek olyan budapestiek, akiknek a szavazata ötször annyit fog érni, mint másoké.

Róma a rómaiaké, Budapest kié lesz?